Kozma Andor: Ősz

Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú felhőt sírva űz a szél…
Hallottam egy regét valaha régen:
Van egy sziget, hol örök tavasz él.

Ősz, új szezon! — A ragyogó szaténba
Csevegni járunk illedelmesen —
De álmaimba látlak rám omolva,
Mindent feledve, kedvesem.

El, messze innen, más vidékre vágyom,
Hol nincs erény, csak egy: a szerelem.
Hol mind való az, ami itt csak álom…
Ó, jöjj velem!