Előttem csupa kaczagó nők járnak,
Gőgösek, czifrák, pávák.
Ha kergetem, ők szinte szárnyon szállnak. –
Mikor a közelükbe érek
S utjukból lankadtan kitérek:
Ők utam állják.
Körülfognak, szürke pacsirtát engem,
Ez édes, ékes pávák.
S hidegek mig én kegyük hőn esengem. –
Ha rideg dacz lesz urrá rajtam
S lemond a csókról tikkadt ajkam:
Ők felkínálják.
Egy csók… kettő… s magamégető gőggel
Már el kell hagynom őket.
És – ki jöhetne tisztába a nőkkel? –
Elengednek ma… ám másnappal:
Búgó lágy galamb-alázattal
Utánam jőnek…
