Hull, hull a hó sűrű pihékben,
És nesztelen mindent befed;
Száll a halál, száll, száll szünetlen
Nagyot, kicsit temet, temet.
A hópihék, fehér madárkák,
Pihennek a tar ágakon;
A tél hideg, fehér palástja
A tágas néma tájakon.
Száll a halál, száll, száll szünetlen,
Nagyot, kicsit temet, temet;
Hideg, fehér bús szemfedője,
Némán, bizton mindent befed.
Nézem s a jéghideg pihécskék
Csókdossák égő arcomat;
Megborzadok, de megnyugodtam:
Élet szunnyad a hó alatt!
megjelent: 1895.
