Órjás árvíz, bánatomnak árja,
Mily nyugodtan hordod csolnakom!
Önző part, mely árjaid elzárja
Törj át, törj e hitvány gátakon!
Ott körüled dús, virágzó élet,
Csak magadban gyászos fájdalom;
Boldogságuk játszani mer véled,
Törj át, törj e hitvány gátakon!
Sima tükrén fodros hullám támad,
És elindul némán, csendesen, –
Ha eléri azt az önző gátat,
Széjjelzúzza zúgva, rémesen.
Ó, nem, ó, nem! elsimult nyugodtan
És a hullám halkan így beszél:
“Múltak tündér rózsakertjét jártam,
S tükrömön ring onnét egy levél.”
megjelent: 1887.
