Azt sem tudom, hol a fejem,
Annyi a gondom, hogy ezer;
Ruházni a babáimat,
Teher, ámbár édes teher,
Velük alszom, velük járok,
Már két napja varrok rajok.
Annak czipőt, egy kimenőt,
A másiknak fodros ruhát;
S most kalappal kell meglepnem
Emezt, a harmadik bubát,
A nevenapján holnapután…
Csitt! Csak meg nem hallotta tán?…
