Mama részére ahogy elment.
Mennyi szép virágot téptem!
De egy tüske, egy csúf tüske
Megakadt a köténykémben.
Lehajló ág megczibálta,
Felborzolta a hajamat;
Jaj, mire a mama megjő,
Rendbe kell hoznom magamat.
Mert ha igy lát, lehetséges,
El sem veszi bokrétámat;
Édes arczán egy haragos
Szemrehányó felhő támad:
Hozz tűt, fésűt, ruhád tépett,
Hajad borzas elől-hátul;
Menj a bokrétáddal! Nem kell
Ilyen rendetlen lánykától.
