Egy gigászi tenger zeng s dagad –
Föl, föl. lelkem!
Országot elönt, dönt várakat –
Föl, föl, lelkem!
Vérnek, könnynek tengere ez,
Látod, lelkem?
Milljó ember benne evez,
Látod, lelkem?
Most testvér mind, most jóbarát,
Érzed, lelkem?
Síró anyák, síró arák,
Hallod, lelkem?
Aggódó aggok, bízó fiúk,
Látod, lelkem?
Búg a tenger, de énekük zúg.
Hallod, lelkem?
Aki az élet királya volt.
Tudod, lelkem?
Aki köntöse folton a folt,
Tudod, lelkem?
Egy most a bánatuk, egy a gyász,
Érted, lelkem?
Egy a láz, mely lelket igáz,
Érzed, lelkem?
Levetem én is az Én-burát,
Örülj, lelkem!
Lerúgom most a szűk ruhát,
Örülj, lelkem!
Ugorni, ugorni le az árba,
Hajrá, lelkem!
Vár a bárka, a közös bárka,
Hájrá, lelkem!
Uj Idők, 1915 (Háború szimfóniája)
