Az utca fölött a csillagos ég.
(Mily fekete most a mező!)
Messze a korcsmában mulat a nép.
(Mily csöndes fönt a mező!)
A fáradt gázláng sárgásfehér.
(Lehamvadt a tábori tűz!)
Fáradt a város, nyugodni tér.
(Lehamvadt a tábori tűz!)
Az éji szellő dohog, zokog –
(Fönt jobban fú a szél!)
A rendőr éber lépte kopog.
(A posztot tépi a szél!)
Édes az álom, puha az ágy,
(Az árokban alszanak ők!)
Alszik a gond és ébred a vágy.
(Az árokban dermednek ők!
A lövészárokban alszanak ők,
Gyermekek és szeretők!
Sapkán és szakállon ül a dér,
Köröttük megaludt vér.
Valahol halkan horkan egy ló;
Most hull le lágyan az első hó.
Aludni be jó,
Aludni be jó!)
Uj Idők, 1916
