És Te mégy hát, merre sorsod
Földerengő arcczal int,
Honnan a’ remény’ sugára
Fényt feléd mosolygva hint.
Már Te boldog rózsaútra
Lépsz tövis-pályád után,
Éjjeledve felderűlt a’
Szebb jövőt adó korány.
Adja isten, hogy hazádnak
Csillagos polgára légy,
Honfi társaid’ javára
Munkálj és áldozva tégy.
Igy embertársaid’ ‘s hazádat
Boldogító tettidért
Nyersz, neved hathatlanító
Érdem adta pályabért.
Most isten veled! szerencse
És áldás fogjon körűl,
Légy kortársaid’ körében
Fénysugárzó tűkörűl.
És mint én téged szivembe,
Úgy te is szivedbe rejts;
És mint én nem téged, úgy te
Engemet el ne felejts.
1837.
