Tenke, Tenke! messze, messze hagylak
Visszavágyó szív’ érzésivel,
Élni fog báj emléked szivemben,
Visszavágy feléd e’ hő kebel.
Vajha egykor szép földed födezne,
Hamvamon fuvalmad lengedezne.
Andalító tájék, Tenke, Tenke!
Elviszem szelíd emlékedet;
Szép vidék! légy boldog és szerencsés,
Béke ‘s áldás fedje téredet.
Légy boldog, ne érjen tégedet vész,
Míg csak egy igaz keblű lakód lész.
Nem szerelmi érzet, a’ mi engem’
Visszavonz feléd szelíd vidék,
Tiszta keblek’ öszvehangozása,
És barátság, a’ mit éldelék.
Jó lelkek! hála, isten hozzátok,
Béke lengjen és áldás reátok!
1837.
