Hová a’ rágalom’
Tőr nyelve el nem ér,
Hol árulás miatt
Nem ömlik tiszta vér
Hová vad káröröm
Epéjét vesztve hat,
Hol a’ kaján irigy
Nem forral átkokat;
Hová kény’ ostora
Nem csapkod gyilkosúl,
Hol béke’ lágy ölén
Szent nyugalom virul;
Hová bájfényt a’ hit
‘S remény’ világa vét,
Hol üdv’ egébe kél
A’ földi puszta lét;
Hová a’ szenvedő
Kínját feledni száll,
Hol nyugovók felett
Őrt a’ nagy isten áll, –
Oh sír! te néma hon
A’ hamvadás’ ölén:
Fogadj polgárodul,
Kebledbe vágyom én.
