Indulj utadra kicsi könyvem,
Kopogtass ajtón, zörgess ablakon.
Dús kincsek helyett hitemet adom,
Mert durva gáncs ám érhet könnyen.
Mások pórázán sohse jártam,
Nem takart engem idegen palást,
Nem is kerestem soha-soha mást,
Csak egy rózsát szikkadt határban.
Ami perzsel, nem a mi napunk.
Cenkek vére dúl ereinkben.
Futni, rohanni kéne innen;
Tudjuk, látjuk, mégsem akarunk.
Magot hintek kiégett földbe.
Lehet, hogy munkám meddő, hasztalan;
Ige kihül, az oltás nem fogan:
Dacos álmom derékba törve.
Ha így lenne, még azt se bánom.
Figyelj dobos a dóbverőre,
Hátha riad mégis előre
Túl majd a véres Golgotákon.
