Vértől piros az élet-árok;
Kemény csatán, akikre várok:
Hiveim merre vagytok?
Másét óvó élő sövényül
Teremtődtem s bár hitem gyérül,
Birom, ameddig birom.
Minden új nap: reményveszejtő,
Minden új út: tétova lejtő,
Zápor mossa, szél veri.
Átokverte bús Dunamente,
Bejárja lelkem éjjelente
S bekocog az ablakon.
Gyújtatlan is bizton gyúlad ott
Szikra lopva, ahol én vagyok;
Repül erre, arra is.
Szivetekbe száll a sziporka,
Hamuba hull – vagy puskaporba?
Elválik majd csakhamar.
Telt marokkal szórom a pernyét
S dúdolok halk, ósdi vecsernyét,
Bánatosat és magyart.
Akarom, hogy akik még élnek,
Mondjanak bár rossznak, kevélynek,
De jőjjenek utánam.
Érsekujvár, 1922.
