E furcsa, régi kúrián
Él ráncos, vénhedt nagyanyám.
Itt szült tizenkét gyermeket
És hatot innen temetett.
Hat égő seb a szív alatt,
Mely minden éjjel felfakad.
Hat zúgó fa a ház körül,
Lombjukon hat holt gyermek űl.
S ha toronyban, a hold alatt,
Éjfélt mutat az óralap,
Kinyujtják foszló kezeik,
Az ablakokat verdesik.
S vért ad már ódon fészerén
A lidérc-szarvu vén tehén.
A kútban holdas, sárga lúg,
Az ólban háromlábu tyúk.
Kuvik a háznak padmalyán
S a kövek közt holt nagyapám.
A húsa vályog, csontja mész,
Szakálla átütő penész.
S e házra meredten vigyáz,
Mint befalazott őr – a gyász.
