Katona vagyok én, önkéntes katona,
Nem kell már szerető, se szőke, se barna!
Nem oszthatom én meg senkivel szerelmem,
Szerelmet, hűséget, hazámnak esküdtem.
De meg is tartom én szentül fogadásom;
Hazámat, a meddig kívánja, szolgálom.
Mindaddig, mig kardot szoríthat jobb karom,
Ellenségünk ellen örömmel forgatom.
Oly dicső a halál künn a csatatéren,
Hogyha meg kell halnom, ott múljon el éltem!
Ott porladjak én el, habár sirom felett
Nem lesz is nevemet hirdető sirkereszt!
1849.