Zavaros a Duna vize,
Csalárd a szeretőm szive;
Csalárd szivű, hamis lelkű…
Be kár, hogy oly szép termetű!
Ha én aztat tudtam volna,
Hogy a hited olyan csalfa,
Rád sem néztem volna soha,
Verjen is meg a Jehova!
Engem ugyan megcsufoltál,
Szeretődnek elvállaltál,
Elvállaltál, megtagadtál,
Engem szépen itthon hagytál.
Sima képedet a ragya
Ezért veretlen ne hagyja;
Vagy ha fenn ülsz a lovadon,
Ess le róla, – rugjon agyon.
1846.
