Pongrácz Lajos: Zene alatt

Többen hallánk együtt zenét,
Lelkünk andalgásba merült;
Szívünk pedig külön nemű
Érzetre mellünkben hevült.

Volt kit zenénk csak tánczra hítt,
Alatta más mondott imát;
Halottrul egy emlékezett,
Vezetni más akart csatát.

Közöttök én csak egy magam,
Mind nem tudám ezt érzeni:
Én messze vágytam egyedül,
Egy lyán előtt térdelleni!