Taposs le mindent telhetetlen talppal,
Csak törj előre — önmagadnak!
Mindenki ördög; nincs ott fent se angyal.
Te se légy jó, mert szétszaggatnak.
Mért vinne felfelé az ut?
Nem rossz a rossz, nem rut a rut.
Lakj bár együtt undok varangygyal.
Jól megjegyezd: Kit izzó érzelemmel
A sírodig szivedbe zárnál,
Még istenként imádnod épen nem kell!
…és többre vágyj a holdfalásnál!!
Üres jelkép a rózsaág,
És semmisem paráznaság!
A tisztesség sallang a lánynál…
Így ront a gúny rám… és megfekszik mellem
A czimboráló éji árnyak.
Mikor lesz vége – sivitnak mellettem –
A balga önnönáltatásnak?
Az álmodó még mindig elbukott;
Az élet úgy szép, hogyha nem nyugodt.
Álom?! Bohóság! Élj a mának!
