Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe rajta,
Fehér, pirulni nem tudó…
Soh’ sincsen virradatja.
Be vágyom látni hajnalát!
Csak jönne már az óra.
Az ajkad már csak nyújtanád
Az első, szűzi csókra!
Tudom, hogy akkor pir szalad
Arcodnak szűz havára…
Ó szánd el, édes, hát magad
E hajnalhasadásra.
