Veszett bikát amott láss a mezőben:
Ragadja a szörnyű harag.
Földet tipor, bömbölve rugdalódzik,
S mindent döfő szarvára fűz.
Fúl mérgesen haragja bús tigrisnek,
Mikor veszik kis kölkeit,
Fúl a felingereltetett oroszlány,
Szaggat kegyetlen körmivel.
Mind semmi ez pap-üldözésre nézve:
Ott még, ott a dühödt harag.
Jaj ott neked; szegény jámbor, ki lettél
Feddésre tárgy, jaj! elveszel.
Vasat, tüzet hánynak reád, keservet,
Lelkedre is sok átkokat.
S még akkor is, mikor már sírba tettek,
Tőlök porod nem nyughatik.
