Gyáva henyélőknek másoltam sok pörös aktát,
Mert másként éhség dönt vala sírba utóbb.
Tollakat is faragok kényeimre szokott heverőknek.
“Irja, amice le ezt!” – dörgi a főnök, az úr.
És éjjel, mikor ők nyúgosznak az álom ölében,
Lámpa világánál zengem a búdalokat.
