Samarjay Károly: Szegény temetés

Gyászének kísérte szegény házból a koporsót,
Udvart és a szobát tárva hagyák üresen.
Két gyermek kísérte födetlen fővel a holtat,
Mindenik összetevé gyönge, parányi kezét.
Gyászmeze egynek sem vala, azt ők nem vehetének,
A gyászt arcaikon s szíveiken viselék.