Itthon vagyok, haza jöttem,
Üdvözöllek szülőföldem;
Mely után e szív sovárgott,
Láthatom már rónaságod,
Szent szabadság képe te.
Tündérhonba visz bár útunk,
De a honnan kiindultunk,
Oda vágyik, visszavágyik,
A bölcsőtül a halálig
Árva szívünk untalan!
Itthon vagyok, itthon újra,
S a föld minden koszorúja
Nem oly kedves, nem olv drága,
Mint egyetlen szál virága
Te földednek, én hazám!
Itt bimbózott gyermekségem,
Álmaimnak szép kertjében;
Szivem földjét itt ápolta,
Imádsággal itt áldotta
Az én édes jó anyám.
Ő már nyugszik, szive nem ver,
Mely tele volt szeretettel;
Mégis, mégis – érzem, áldom –
Most is ő az, ki pályámon
Hűn kisér, áld és szeret.
Pihenj békén, drága lélek,
Nékem szent e föld, míg élek;
Mert itt porlad a te hamvad,
Itt hull rá a legszebb harmat.
Hálám könnye, jó anyám!
