I.
Kertedben a virágok
Kis fejőket lehajtják,
S halk, titkos hangon mindcsak
A nevedet sóhajtják.
Mely már kinyílott félig,
Kelyhök’ bezárják újra,
Szomorúan tekintgetnek
Menyasszonykoszorudra.
Most kezdtek csak bimbózni,
S hervadtan epedeznek,
Szép szemüket lecsukják,
S könyeket permeteznek.
Itt bujkál a tavasz már,
Tapsolnak a faágak,
Kék szeme mosolyog már
A kedves ibolyának.
Te távozol s elbúvik
A kikelet, e tündér.
Az ibolyák keresnek:
Testvérünk, hova tűntél!
II.
Fehér liliom te,
Viruló virágszál:
A szemem harmatja
Kicsordul s reád száll –
Viruló virágszál.
Kedves kis leányom,
Koszorús menyasszony,
Fejedre az ég is
Áldást harmatozzon –
Koszorús menyasszony.
Mint fehér galamb állsz
A szent oltár mellett,
S imámba foglallak,
Szívemhez ölellek
A szent oltár mellett.
Lelkemből lelkedzett
Leányom, légy áldott;
Szerelem fájáról
Szedd a boldogságot –
Leányom, légy áldott!
