Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek örvendezni, fáj;
Fájdalom nyujt annak édes emlőt;
S csak növeszti minden akadály.
Te csodálod lányka koszorúmat —
S ládd, ez a koszorú sem enyém:
Igen, én azt ennyugalmam árán,
Fájdalmadtól csak kölcsön vevém.
És csodálod: hogy midőn szeretlek,
Boldogabbá tesz csak a bilincs:
Rendkivüli, tiszta szerelemnek
Semmi nyűge, semmi könye nincs.
Sőt, ha megfosztasz e fájdalomtól,
Sírba jutnak azzal a dalok —
Koszorúmat én meg összetépem
És utána én is — meghalok.
Úgy teendek, mint a büszke kócsag:
Mikor a halálsor rákerül.
Össze zúzza szárnya legszebb tollát —
Neviselje senki ékszerűl!
