Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem történnek már csudák!
Történnek még, csak hogy a világnak
Eseményit sokan nem tudják.
Ismerék egy szegény, szegény némát,
Ki beszélni előbb nem tudott;
Virágnyelvű dalnok lett belőle
A mint egy szent forrásbol ivott.
Ismerék egy szerencsétlen ifjat,
Ki nem látott napot, csillagot;
Megmosdott a szent forrás vizében,
S legott a mennyégbe láthatott!
Ismerék… de minek elsorolni?
Én valék a néma, én a vak,
Mig csak téged, tündér szerelemnek
Szent forrása, nem használtalak!
Vak voltam: mert setét vala elmém,
Néma: mert üres volt kebelem;
Te teremtéd lelkem gondolatját,
Érző szivet te adál nekem!
Tündérforrás csudatévő szentje,
Szőke angyal, tégy még egy csudát:
Oltárképed boldog templomává
Változtasd át keblem csarnokát!
