Szomoruság, méla bánat
Meglepte az egész házat…
Napok óta, hetek óta
Valakit úgy várnak, várnak.
S a ház ura szól sötéten:
“Nyugodj meg, hű feleségem!
Hitványul ő nem veszett el,
Hős volt – és ez kiengesztel.”
És szól a lány: “Szegény bátyám!
Életemmel beh megváltnám!
Csak a felől biztos lennék,
Hogy valaha visszajön még!”
S szól az anya szomorúan:
“Nem lennék én ilyen búban,
Csak azt tudnám: sírja hol van,
Hogy könyemmel meglocsoljam…”
