Változik még a világ s természet?
Ezután már nem mondhatja senki,
Hogy keleten jő fel a nap mindig
S elfáradván nyugoton pihen ki.
Ragyogó nap vagy te szent szabadság!
De nyugotról jő felénk sugárod,
S akkor lészen estéd, ha keletnek
Rabhazáit bús arczczal bejárod.
Ne menj oda! elvakitja őket
A rabokat fényes ragyogásod,
Hoszszu légyen, ha közünkbe értél,
Delelésed, nálunk mulatásod.
Oh ha volna Józsue közöttünk,
Megállitna tégedet az égen;
Hogy minálunk örök ragyogásod,
Véghetetlen delelésed légyen.
