Szemere Miklós: Könyörgés

Bocsásd meg bűnömet
Költőknek atya óh Apoll!
Ha dalaim tán rosszak. –
Hiszen te oly távol lakol mitőlünk
Hogy még Rikóczi társam ajakának
Idétlen macskanyivását is
Szelided méhdongásnak hallod,
Mikorra innen hozzád ér. –
Te boldog vagy!
A távolság téged meg óv…
De földiek mi
Merre fussunk?
Hova bujjunk?
Kik őt naponta hat lépésrül halljuk.
Óh lantos Apolló!
Verseimmel
Ha csakugyan vétkeztem ellened,
Ha csakugyan bűnhődnöm kell,
Melyet Rikóczi lantja kinoz,
Elégedj meg fülemnek gyötrelmivel…
Ne küld fejemre bosszuló nyilad!