Másnak is volt, nekem is volt
Sok szeretőm, édes kincsem;
Voltra mitsem ád a zsidó –
Mit ér, ha volt! Most már nincsen!
Virágerdő volt örömem,
De mind elrepült potomra,
Rózsalevélnyi sem maradt
Annyi közül – vén koromra.
Mint midőn a király fia
Koldussá lesz a mesében
S a dús élet kincseiből
Csak egy lant marad kezében.
És a földet, melyből egy öl
Még sajátja, dallva járja, –
Ha vigan zeng rezgő húrja
Ki gondolna bú-bajára…
Víg kacajból font ostorral
Űzöm el magamtól búmat
S vérző szívvel, vidám dal közt
Fonom tövis-koszorúmat.
