Az emberi nemnek igaz, hív szolgája,
A közszeretetnek tűköre s példája,
Ki a józan elme s bölcsesség ösvényén
Segíteni kívánt népei törvényén:
De kinek szándéka s minden feltétele
Szerencsétlenné lett s elmúlt együtt vele;
Ki nagyokat akart, s többre nem mehetett,
Minthogy bús éltének szegény! véget vetett;
Ki éltét hamarább feláldozta értünk,
Mint benne egy igaz jóltévőt esmértünk:
De mégis nagyobb volt az egész századnál,
Nézd utazó! József fekszik itt lábadnál!
