Káin volt a kétely, Ábel a hit.
Amit az egyik tagadott, a másik erősen hitt.
Ha Ábel vidult, hogy szárba szöknek a kalászok,
Káin magára vette az irigység-palástot.
Ha Ábel szívében szerelem-növény csírája nőtt,
Káin állította: rosszak a nők.
Ha megtermett az alma Ábel áldott gondolat-fáin,
fanyar szájú kritikus lett Káin.
Jaj, szomorúvá sápadt Isten képmása: az arcod.
Káin győzött, s te feladtad a harcot.
