Szombati-Szabó István: Hiányzol

Hiányzol nékem, drága asszonyom,
hiányzol, mint a bénának a kéz,
hiányzol, mint a sötétből a fény,
hiányzol, mint a jégből a meleg,
hiányzol, mint a süketnek a dal.

Hiányzol, mint a télnek a virág,
hiányzol, mint a napvilág a vaknak,
hiányzol, mint a holt ajkról a csók,
hiányzol, mint a bútól az öröm.

Hiányzol, mint a némának a szó,
hiányzol, mint a sírásból a vígság,
hiányzol, mint a gyásztól a kacaj,
hiányzol, mint a halottból az élet.
Hiányzol nékem drága asszonyom.