Ha e hasznon kapzsi világ várhatja még,
Hogy valaha adjon mást is olyant az Ég,
Akit a barátság szent tüze úgy éget
Hogy nem esmér annál főbb gyönyörűséget;
Akivel aranynál tisztább szereteti
Barátjáért maga hasznát megvetteti;
Kihez fösvénységnek még árnyéka sem fért,
Mégis fösvénnyé tud válni barátjáért;
Maga javát önként s bőven osztogatja
Barátjáét mint a fösvény kuporgatja,
Egyszóval akinek nem lészen magára
oly gondja koránt is mint a barátjára,
kivált ha kit ahhoz köténd ily szeretet
kitől semmi hasznot se nem vár, se nem vett.
Azt a késő világ hogy jól megdicsérje
s dicséretét mégis érdeméhez mérje
elég dicséret lesz, ha tartja méltónak,
hogy hívja második Málnási Lászlónak.
