Gyönyörű fönnségűlt vidék
Mellyen az öreg Nilus foly!
Fölötte, a felhőtlen ég
Napfénye egy örök mosoly.
A zöld vetés partmentiben
Majd az andalgó pálmalomb;
S melly rajtok fátyolként pihen,
Szent béke, enyhe nyúgalom.
Messzébb violaszin hegyek
Ormóin játszik árny és fény
Csucsán egy romba dült remek,
– A táj védő tündéreként.
Elhal az ámult ajk szava
Mint egy bűvös mese felett:
– Egy örök mese is maga
Ezer csodájával Kelet!
De ez nekem nem élvezet
Most; – testem beteg, lelkem fáj,
– Annál szebben fog, fényes táj,
Festeni az emlékezet.
megjelent: Vasárnapi Újság 1856. július 20. (29. szám)
