Alig jöttél, s itt hagysz már engemet,
És elviszed magaddal szivemet.
El is viszed, de mégis itt hagyod,
Hadd dobogja szüntelen: meghalok.
Kanyarul a hajó az erdőnek,
Lobogtatod messziről kendődet…
Lobogtatnám én is, de nem lehet,
Törülni kell könyező szememet!