Előttem látom Laura!
Lebegni képedet;
de ah! melly nedves szemmel,
hogy nem te önnön vagy.
Midőn pirulva serken
a’ hajnal, vagy ragyog
a’ hold, látom s’ kesergek,
hogy nem te önnön vagy.
Ama’ virágos völgyre,
hol vélem egybe kelt,
ama’ friss vizforrásra,
hol tőlem búcsút vett,
késztetlek én o Képzet!
tünny avvagy változz el!
O változz el, te képzet
‘s légy Laura önnmaga.
