Aludtam; ‘s álmodozni kezdék
már prósaszóval, már dalokban:
Kloét festék le álmaim.
Úgy tetszett, hogy felém lopódzván
egy tsókot pertzentett ortzámra:
‘s azonnal nyíltak karjaim.
Ammint e’ pertzenésre felserkentem,
kutyám volt, a’ ki nyaldogálta képem’.
1793.
