Nem őrzöm én senki juhát
a király ád nekem gúnyát.
Gúnyát, csákót, gatyát, inget,
ingyen adják pajtás, mindet.
Adnak mundért, lovat, kardot.
Te magad csak odatartod
pajtás, mindent reádraknak
lovadnak is kerül abrak.
Úgy indulhatsz a csatába,
mintha csak mennél a bálba.
Mint a nádat – füttyre vágod –
a muszkát is, meg a ráncot.
Oszt’ ha belemelegedtél,
ha mán kicsit pihenhetnél:
megfordítod a kantárod
beszünteted a napszámod.
A többi addig majd vágja
te meg’ rágyújtasz a pipára
s míg a füstöt eregeted
magad, lovad pihenteted.
Nyugat, 1915/1. szám
