A pázsit zöld az erdőszélen,
S a fák alatt sárga világ.
Itt már virul a tavasz szine,
Ott benn még téli sárgaság.
Kint a tavaszi napsugártól
Ijedten menekül a tél –
De odabent az erdő mélyén
A föld ruhát még nem cserélt.
Így vagyok én is. Arcomon már
Egy-egy mosoly is megjelen –
De emlékével szörnyű télnek
A lelkem tele, odabenn.
