Hová ragadtok? melly ligetek, s setét
Ernyőkbe visztek? mennyei lángotok
Új és szokatlan tűzbe hozta
Szívemet, oh Helikon leányi!
Itt e magános szent helyeken fogom
Magyar Minervát zengeni lantomon.
A halhatatlanság fiának
Érdemit itt fogom énekelni.
Tí, csendes erdők puszta homályai!
Tí, kis folyóknak víg csevegései!
Melly kellemes, melly boldogító
Gondolatokra vezettek engem!
Mert a dicsőség Szűzei lakhelyet
Vertek magoknak bennetek. – Engedek
Szent ihlelésteknek, s örömmel
Engedek, oh Helikon leányi!
