Szívháborító gondolatok! sebes
Szárnyakra kelvén menjetek a zajos
Szelek borongó lakhelyébe,
A Balaton habozó tavába.
Én, aki Phoebus húgaival szoros
Frígyet köték, a csendes öröm s szelíd
Vígság barátságában élek;
Ez menedékhelyem a világban.
Oh Músa, szívem tárgya! ki kedvedet
A tiszta forrás cseregedezésiben
Találod, és a gyenge harmat
Csöppjeiben kezedet föröszted!
Engem ha kedvelsz, jersze, virágokat
Szedj, s Lámiámnak köss koszorút: Te zengd
Aztán helyettem; mert kicsinded
Lantomat érdemi meghaladják!
