Fergeteg dúl a kopasz hegy ormán,
Zúg rohanva erdőn, völgyeken:
Rejtekébe kerget minden élőt,
Minden útat elzár vak dühe.
Még csak egy halandó
Jár a zaj között,
Jár, s nem érez semmi zajt kivűl.
Agg szivében forr dühödve kínja,
Nyugta nincs a tágas ég alatt.
Álma képét űzi, s hah ki merje,
Hogy csak álmot űz, azt mondani,
Hegyről völgyre téved,
És nem hűl tüze:
Tárgyát önmagában kergeti.
Börzsöny, 1821
