Lankad a’ heves nyár rekkenő melege,
Hivesebbre oszlik menydörgő fellege,
Mint ha el érkeznék más Tavasz kezdete,
Mely minden félének ujjitó élete:
Lágy harmatik heljett mindenüt dér látsik,
És naptámadatkor szemeinkel játzik;
A’ negédes szőlőmíves mostan örül,
Hogy a’ szőlő tőkből oly jó italt törül.
Jer Barátom menjünk mi is látásra
Isteni erőnek magasztalására,
Bámuljuk mennyei ereje hatalmát
Mindenben jótékony és kegyes irgalmát.
Érzékeny versek c. kötet, Pest, 1817.
