Csak egyet bánok e világon,
Szivem csak egy bú sérti még:
Mért nem ösmerhettem Petőfit
Én boldogtalan ivadék?!
Miért nem tudék lángoló bort
Vele bővön üríteni,
Hazáról, borról, szerelemről
Nemes versenyben zengeni?
S a két költő, együtt haladva
Az élet rögös utain,
Egy sirba mért nem tuda szállni
A hon piros határain?
Petőfi, szellemed elébe
Borulva im ezt esdem én:
Ki dalolsz most csillaghazában
A magas ég tetőzetén,
Hogy lantod itt lennt én nyerjem el,
Szólitsd föl az egek urát;
A hon beteg, s csak ugy üdűl fel,
Ha hallja tovább is dalát.
