Zajzoni Rab István: Legény lettem édes anyám…

Legény lettem, édes anyám,
Szellemednek tündér szárnyán,
Oda hagytam lágy kebeled;
Édes anyám, isten veled!

Tüzes volt az anyám csókja,
Belém tüzes lelket olta:
Messze űzött, messze vetett,
Édes anyám, isten veled!

Nagy a világ, gyönge vagyok,
Ki tudja? tán meg is halok,
Ki teszen rám sirfödelet?…
Édes anyám, isten veled!

De anyám, nem halok én meg,
Karjaidba visszatérek,
S lecsókolom minden sebed,
Édes anyám, isten veled!