A magyarok istene
Áldja meg a lelked,
Kedves Német barátom,
Szeretlek én téged.
Hogyha olykor játékom
Vadul üzöm veled,
Teszem ezt csak – látod jól –
Lángoló bor mellett.
Ne ródd föl ezt én reám,
Ródd föl ezt a borra,
Mely dühöt önt szivemre,
E méreghalomra.
De ha dűhöm elalszik,
És én nyugodt vagyok,
Rád szememből szelid fény –
Szeretetem ragyog.
