Lángolnak a csillagok odakinnt
Pántüzek a kék világmezőn.
Hallod a lármáját a tavasznak? –
Részeg tündércsapatok vágtatnak
Keresztül völgyön, ifjú hegytetőn.
Itt bennt a sötétben örvénylik a csend.
Valami hánykódik, száll fel a mélyiből.
Halvány az arcod, izzik a szemed
Jéghideg az ajkad, reszket a kezed
És megrázkódtál most valamitől.
Földalatti, szent tüzek lobognak
Fel a vérünkbe s összecsapnak itten.
Mi nyújtja egymás felé a karunk? –
Imára kulcsolt két nagy kéz vagyunk,
Térdre, térdre, bennünk van az Isten.
