Lovas volt minden nemzetségem,
S már öklömnyi koromba’ engem,
Mert velem mindig vágtatott a ló,
Ügy hívtak: a kis “Gyifakó”.
S ki hinné, csak két emberöltő,
Az unokám gépet repítő,
Repülőst játszó kis pilóta.
A gyifakó már régi nóta,
Nem övedzi körül a földtekét
Immár se Puk, se szárnyas ló, de – gép.
A kis vitéz ma levegőbe jár,
“Gyi gépmadár!”
1927.
