Benedek Elek: A nagymama

Szegény nagymamának nincsen senkije,
Egyedül üldögél karosszékibe.
Volt egy unokája, szép és jó gyerek…
Ha rá gondol, a könny szeméből pereg.

Volt egy unokája, lelkének fele,
Ó, mily szépen játszott, gügyögött vele!
Hogyha ölébe ült a kis unoka,
Búra nagymamának nem is volt oka.

Volt egy unokája… volt, de már ma nincs,
Temetőben fekszik a szép drága kincs.
Temetőből többé vissza sem kerül,
Szegény nagymamácska ülhet egyedül.

Nincs a nagymamának, nincsen senkije!
Nem is sokáig ül karos székibe.
Kálmánkája után addig sírdogál,
Temetőbe viszi őt is a Halál.

Temetőben egymás mellé fektetik,
Többé aztán nem kell elválni nekik.
Fényes mennyországba együtt mehetnek,
Örökkön-örökké együtt lehetnek!